Nagykapu vagy szekérkapu

A kapuszárnyaknak vagy nyílóknak fontos követelménye, hogy minél szilárdabb felépítésűek, tartósak és mégis könnyűek legyenek, hogy minél kevesebb erőkifejtéssel, rövid idő alatt nyitni, csukni lehessen. A kapuk vázát a tölgyfából faragott vaskosabb sarokfa és a vékonyabb ütközőfa, valamint a beléjük csapozással illesztett, fa- vagy vasszegekkel megerősített három vízszintes heveder alkotja.

Napjainkban a heveder már átlós is lehet. A vázra elölről szegezett borító kb. 110 cm magasságig fenyődeszka, azon felül fenyő lécezet volt. Előfordul a végig deszkázott kapuszárny felső harmadának fűrészelt díszítése. A deszkázat, lécezet mindig függőleges irányú volt. A szekérbejáró szélessége általában 3-3,5 m, a személybejáró pedig 1,1-1,5 m szokott lenni. A székelykapu szárnyai, deszkázata, lécezete általában követi a kapuívet, nem lehet egyenes vonalú vagy tompaszögű háromszög. A kétszárnyú nagykapunál a bejáró közepén egy földbe rögzített tartó tuskóra volt szükség a két ütközőfa alá. A kapuszárnyak a gyakori használata ellenére is, a fenyőfa ismert tartóssága miatt több mint száz évig eltartanak. A kapuszárnyaknak ilyen egyszerű szerkezete és formája tökéletesen megfelel minden követelménynek: eléggé szilárd, tartós, nem jelent túlságos megterhelést a zábéknak és sarkaknak, könnyen kezelhető és javítható.