Határőr családban született 1814.november 27.-én Bereckben. Édesapja a város jegyzője volt. A 2.székely határőr gyalogezred katonájaként került Gyulafehérvárra, ahol ágyúkezelői kiképzésben részesült. 1840.-től az 5. pesti tüzérezrednél szolgált, később a bécsi ágyúgyárban dolgozott. Leszerelése után kitanulja a bútorasztalosságot. A háromszéki önvédelem idején ágyukat önt Bodvajban és Sepsiszentgyörgyön.  Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik utolsó bástyája Háromszék volt, amikor már mindenhol letették a fegyvert, itt továbbra is ellenálltak a császári seregeknek. Ennek az önvédelmi harcnak biztosított fegyvert a bodvaji vashámorban, majd a kézdivásárhelyi Turóczi-műhelyben öntött 93 ágyú, amelyet közadakozásból, illetve a székely templomok harangjaiból öntött Gábor Áron. Ő volt a székely tüzérség megszervezője és kiképzője. Őrnagyként haláláig a honvédtüzéreknél szolgált. Mindenét feláldozta a szabadságért, a hazát védve a csatamezőn vesztette életét. 1849. július 2.-án esett el az Uzon és Kökös közötti ütközetben, amikor is az orosz tüzérség ágyúgolyója találta el. Először Uzonban, később Eresztevényben temették el. Katolikus létére az ottani református templom kertjében van végső nyughelye. Emlékére 1892-ben  emlékműt emeltek, amely körül napjainkig kopjafarengeteget állítottak az emberek és mára a magyarság emlékhelyévé vált.

Az ágyú

1849-ben, a szabadságharc bukása után a túlélők a földbe rejtették a fegyvereket. A földből, csatornaásáskor került elő 1906-ban az egyetlen megmaradt ágyú. Az ereklyeként őrzött fegyver 1923-ban a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba került, majd 1971-ben Bukarestbe vitték, ahol az akkor létrehozott Román Nemzeti Történeti Múzeumban helyezték el. A székelység történelmi ereklyéjét 2010. március 15-én "hozták haza Székelyföldre" a bukaresti Országos Történelmi Múzeumból Kelemen Hunor RMDSZ-elnök első kulturális miniszteri mandátuma idején. Az ereklyét csupán kölcsön adta az Országos Történelmi Múzeum, mert az ágyú jogilag állami tulajdont képező múzeumi tárgy volt. A tulajdonjog rendezésére cserét ajánlott fel a Székely Nemzeti Múzeum, a Kovászna megyei tanács által működtetett kulturális intézmény a szemerjai aranyleletből származó 61 római arany­dénárt, 12, az erősdi kultúrához tartozó tárgyat és az ágyúcső mását ajánlotta fel Gábor Áron ágyújáért cserébe, ám a tranzakció csak az után jöhetett létre, miután 2014. augusztus 19-én elfogadták az erre vonatkozó kormányhatározatot.

2010. március 15-én, amikor 40 év után Gábor Áron székely ágyúöntő egyetlen megtalált ágyúja megérkezett Kézdivásárhelyre, Kelemen Hunor szövetségi elnök ünnepi beszédében a következőket mondta: "Jogos örökségünket szereztük vissza. A harc nem volt könnyű, és sokáig tartott, de a kitartó munka, a párbeszéd folyamatos fenntartása, az önkormányzattal való együttműködés meghozta a várt eredményt. Az ágyú nem hazaérkezett, hanem az ágyút hazahoztuk. A jó és a rossz idő, meg a betegség érkezik, és mi nem tudunk az útjába állni. Az ágyút hoznunk kellett, ez rajtunk múlott. Ez az ágyú magán viseli Gábor Áron, Turóczi Mózes és sok névtelen hős keze nyomát. Ez az ágyú magában hordja a hitet, a szabadságharcosok hitét. Ezt az ágyút nézve azt látjuk, amit Gábor Áron látott. Ezt az ágyút érintve azt érezhetjük, amit a székely szabadságharcosok éreztek. Ez az ágyú magában hordozza Gábor Áron üzenetét: győzzük le kishitűségünket, és tegyük a dolgunkat, végezzük a munkánkat" 

           Forrás: Wikipedia

                       A székelység Története

                       Romániai Magyar Demokrata Szövetség web oldala