Orbán Balázs báró, aki méltán az egyik legnagyobb székely, író, történész, etnográfus, tudós, polihisztor. Lengyelfalván született  1829. február 3.-án  régi székely családban. Édesapja Orbán János huszárkapitány, édesanyja Knechtel Eugénia pedig egy konstantinápolyi kereskedő leánya volt. Iskoláit Székelyudvarhelyen végezte. 1846. tavaszán családjával Konstantinápolyba utazott, a velencei származású nagymama, Foresti Mária örökségének átvételére. Kihasználva a lehetőséget, beutazta Palesztinát, Szíriát, Egyiptomot és Görögországot. Keleti élményeit Kolozsváron 1831.-ben hat kötetben jelentette meg Utazás Keleten címmel.

Athénban szerzett tudomást az 1848-as magyar forradalomról. A török fővárosból egy szabadcsapattal indult haza, azonban Vidinben kapta a hírt a világosi fegyverletételről. Nem térhetett haza. Ezek után a magyar emigránsokat segítette szállással és munkahellyel. További életére nagy hatással volt, hogy 1849-től 1852-ig Kiutahiában Kossuth környezetében élt. 1853-tól Jersey, majd Guernesey szigetén három évet töltött Victor Hugo társaságában. Az ő gyerekeitől tanult meg fényképezni. Csak 1859-ben térhetett haza. Szejkefürdőn lett gazdálkodó, jegyző, 1872-től országgyűlési képviselővé választották. 1887-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. Székfoglaló beszédét „A székelyekszármazásáról és intézményeiről”címmel tartotta. 1862-től 1868-ig mintegy ötszáz székely községet járt be, jegyzeteket, fényképeket készített. Orbán Balázs amatőr fotósként gyalogszerrel járta be Székelyföld tájait. Munkája eredményeként 1868-1873 között hat kötetben kiadta főművét,  Székelyföld leírása címmel, amelyet az irodalmár-nyomdász Ráth Mór adott ki, de Orbán Balázs maga árusította azt. Ebben a művében páratlanul gazdag anyagot gyűjtött össze Székelyföldről, 356 illusztrációjából kb. 150–170 eredeti felvétel maradt fenn. 1882-ben Kriza Jánossal, Benedek Elekkel és Sebesi Jóbbal együtt összeállították a  Magyar Népköltés Gyűjtemény Székelyfölddel foglalkozó fejezetét. 1876-ban és 1890-ben alapítványt hozott létre a szegény sorsú diákok megsegítésére. Történelmi tanulmányokat írt, sok újságcikket közölt az ellenzéki lapokban. Utód nélkül, Budapesten halt meg 1890. április 19.-én, de végakarata szerint birtokán, Szejkefürdőn helyezték örök nyugalomra. A családi kripta 1908-ban tönkrement ezért Orbán Balázst újra eltemették. Egy földcsuszamlás alkalmával azonban rövidesen ez a kripta is összedőlt, ezért 1921-ben újabb temetésre került sor. Ez a sír egy ideig jeltelen volt, végül Haáz Rezső rajztanár tervei alapján 1932-ben elkészült az új síremlék. A második világháború után a sírkert gyors pusztulásnak indult, végül 1969-ben néhány lelkes udvarhelyi tanár mentette meg. Ekkor készült a ma is látható emlékmű, melyhez tíz székelykapun áthaladva juthatunk fel. A síremlékhez legközelebb álló kaput Orbán Balázs kapujának nevezik, mert eredetileg szejkefürdői nyári lakának a bejárata előtt állt.

Nemzedékek nevelődtek könyvén, amely tevőlegesen hozzájárult a székelyek történeti tudatának erősödéséhez és máig nélkülözhetetlen, értékes tudományos forrás. Elmondható, hogy úttörő szerepe volt Erdélyben a tudományos és irodalmi célokat szolgáló fotódokumentációk készítésében.  Orbán Balázs alakja szorosan hozzátartozik Székelyföldhöz, mint a hegyek, a fenyvesek, vagy a díszes székelykapuk, elválaszthatatlanok, örökre összeforrtak.

Forrás:  Benedek Katalin, MTA Néprajzi Intézet , Wikipédia, erdelyiturizmus.hu,   Magyar Elektronikus könyvtár, emlekev.hu