A Székely himnusz 1921-ben született, szövegét Csanády György, zenéjét Mihalik Kálmán szerezte. A Székely himnusz versét Csanády György 1921-ben írta, a Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesülete /SZEFHE/ májusi nagyáldozat névre keresztelt évenkénti ünnepélyes találkozója alkalmából. A vers címe nem tartalmazta a himnusz szót, egyszerűen csak kantátának nevezték. Zenéjét Mihalik Kálmán szerezte leánykarra és először 1922. május 22-én adták elő Aquincumban a zeneszerző jelenlétében. Mihalik Kálmán még ugyanebben az évben meghalt. Temetéséről aláíratlan szerkesztőségi cikket közölt az Új Élet, a Székely himnusz teljes szövegével együtt. Az Új Élet az alábbiakat írta „Amíg koporsóját a sírba eresztették, jóbarátai igazán hulló könnyzápor közt a megboldogult szerezte székely Himnusz eléneklésével búcsúztatták…..”, hozzátéve, hogy az egész gyásznép énekelt. A kommunista rendszer bukásáig tiltott dal volt, büntették az éneklését, de szűk körben, titokban mégis énekelték, az elnyomás elleni tiltakozásként. Az ének népszerűségét az is mutatja, hogy a huszadik század második felében, több szövegváltozata jött létre, bár ezek közt nem voltak nagyon jelentősek az eltérések.

A szerzők szándéka nem az volt, hogy valódi himnuszt alkossanak a székely népnek Az évtizedeken keresztül tiltott dal Erdélyben és Magyarországon hatalmas népszerűségre tett szert. A tömegrendezvényeken gyakran éneklik együtt a magyar Himnusszal és a Szózattal.

A Székely Himnusz emlékművét 2009. augusztus 1-én avatták fel Szegeden, a Vértó melletti kurgánon. A fából faragott szoborcsoportban egész alakos szobra van Csanády György költőnek és Mihalik Kálmán zeneszerzőnek. A szobor alkotója Barta János szobrászművész.

Napjainkban énekelt Székely Himnusz szövege:

Ki tudja merre, merre visz a végzet

Göröngyös úton, sötét éjjelen

Vezesd még egyszer győzelemre néped

Csaba királyfi csillag ösvényen.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla

Népek harcának zajló tengerén

Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja

Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Ameddig élünk magyar ajkú népek

Megtörni lelkünk nem lehet soha

Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján

Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla

Népek harcának zajló tengerén

Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja

Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Keserves múltunk, évezredes balsors

Tatár, s török dúlt, labanc rabigát

Jussunk e honban, Székely Magyarföldön

Szabad hazában élni boldogan.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla

Népek harcának zajló tengerén

Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja

Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Már másfélezer év óta Csaba népe

Sok vihart élt át, sorsa mostoha

Külső ellenség jaj, de gyakran tépte

Nem értett egyet otthon sem soha.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla

Népek harcának zajló tengerén

Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja

Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,

Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!

Jussunk el honban, székely magyar földön,

Szabad hazában éljünk boldogan.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla

Népek harcának zajló tengerén

Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja

Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Ki tudja, innen merre visz a végzet,

Országhatáron, óceánon át.

Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,

Székely nemzeted Kárpát-bérceken.

Hős szabadságát elveszti Segesvár

Mádéfalvára fájón kell tekints

Földed dús kincsét népek élik s dúlják

Fiaidnak sokszor még kenyérre sincs.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla

Népek harcának zajló tengerén

Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja

Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Kigyúlt a mennybolt, zeng a hadak útja,

Csaba királyfi gyűjti táborát.

Szűnik az átok, kiapadt a kútja,

Szívünkön égi öröm lángol át.

Hiába zúgsz már gyűlöletnek árja,

Megáll a szikla, nem porlik tovább,

Imánk az Istent újra megtalálja,

Köszöntsd ma népem, üdvöd hajnalát!