Csíkszék egyike volt a székely székeknek, vagyis a történelmi Székelyföld közigazgatási egységeinek.  Csíkszéket, az Olt folyó völgyét egyik oldalról a Hargita hegyláncolata, másik oldalról a Csíki-havasok, északról pedig a Gyergyói- és a Kelemen-havasok zárja körbe. Itt mindig hidegebb van, mint másutt, Csíkot Székelyföld és egyben Erdély jégbarlangjának is nevezik. A tájegység több fiúszékből áll, úgymint, Gyergyó-, Bors- és Kászon fiúszék. Ezen felosztás földrajzilag is létezett, mert teljesen elkülönített folyamvidékekhez tartoznak. Csík az Oltéhoz, Gyergyó a Maroséhoz, Kászon a Kászon folyóhoz.  A Csíki-medence Csíkszereda fölötti kb. 40 km hosszú része alkotja a történelmi Felcsíkot az Olt folyása mentén. Az e fölötti rész, a Maros felső folyásánál elterülő magas fekvésű Gyergyói-medence, Székelyföld egyik sajátos néprajzi tája, Gyergyószék. A Csíkszeredától délre eső, Tusnádfürdőig tartó szakaszt pedig Alcsíknak nevezik. A Csíki-havasokból Moldvába futó Tatros folyó völgyében, Csíkszék keleti határán van Gyimes, a gyimesi csángók lakóhelye. A Csíki-havasokban a Fiság-patak mentén lévő füzérfalvak és az Uz folyó völgyében megbújó szórványtelepülések Csíkország turisták által ritkán látogatott helyei. Csíkországba és Gyergyóba a természeti szépségek vonzzák a legtöbb turistát. A vidék gyógyforrásokban, fürdőkben bővelkedik. A leghíresebb erdélyi búcsújáró hely, Csíksomlyó is itt található.  A magyarság Erdélyben ezen a területen telepedett meg legkésőbb. A 19. században a túlnépesedés jellemezte, ezért az itteni székelyek egy része kivándorolt Moldvába. Csík mai központja a több faluból kisvárossá növekedett Csíkszereda. Csík lakosságának fő megélhetési forrásuk a szűkös földművelési lehetőségek mellett, a havasi állattartás, fafeldolgozás és az erdélyi, valamint a moldvai mezőgazdasági idénymunka volt.

Irodalom: Wikipédia